A vén fegyverkovácsné plasztikai sebészhez fordul

A vén fegyverkovácsné lóra ül

Ahogy a sárgás herpesz-hólyagok,
várom, hogy elmúljon rólam az évek
nyoma: ráncok és megereszkedések,
hiszen belül csak huszonegy vagyok!

De kívül ott a sok tükör. Jaj, ott
egy idegen bámul rám! Visszanézek,
és látom rajta végig az egészet:
egyre vénebb leszek, aztán halott.

Már ok nélkül vagyok dühös magamra:
(miféle hülye név az, hogy Judit?),
rángatok löttyedő fenékre, hasra
egy sportoláshoz alkalmas bugyit.

Aztán hagyom: vigyen, vigyen a ló.
Az öregség mért nem gyógyítható?